Kórházi szintű oxigénrendszer: az életfenntartás "láthatatlan szíve"

Az intenzív osztályokon és műtétek során a betegek által belélegzett oxigén teljes mértékben a kórház oxigénszolgáltató rendszerének megfelelő működésétől függ. Képzelje el, mint valami háttérben működő dolgot, ami biztosítja, hogy az orvosi személyzetnek meglegyen a szükséges felszerelése, amikor minden másodperc számít. Nélkülözhetetlen ez a rendszer ahhoz, hogy a normál levegőt orvosi minőségű oxigénné alakítsa, különben sok kezelés egyszerűen nem működne. A kórházak nagy mértékben támaszkodnak ezekre a rendszerekre az alacsony oxigénszint okozta helyzetek kezelésében, így biztosítva, hogy a betegek a megfelelő mennyiségű oxigént kapják a kritikus pillanatokban kezelésük során.

Kulcsállás: A változás a felfüggesztett oxigénhengerekről a „oxigén vízvezeték” rendszerre

Az élet és halál sebességének evolúciós története
A acélhengerek kora (a 80-as évek előtt): Az ipari oxigén volt a fő forrás, amely szennyezőanyagokat, például szén-monoxidot és port tartalmazott. A betegek belélegzése könnyen köhögést, sőt tüdőödémát okozhatott.

A központosított oxigénellátás kora 1983-ban kezdődött, amikor Kína bevezette az első ilyen rendszert. Az oxigén elkezdett közvetlenül csöveken keresztül áramlani a kórházi osztályokra, ami azt jelentette, hogy az ápolónőknek már nem kellett több emeletnyi lépcsőn felcipekedniük a nehéz acélhengereket. Ez a változás meglehetősen drámaian növelte az egész hatékonyságot – egyes jelentések szerint körülbelül háromszor jobb teljesítményt eredményezett, mint az azt megelőző rendszer. Ugorjunk előre a 2020-as évekbe, és eljutunk a „okos” korba. A kórházak ma már gyakran PSA oxigénkoncentrátorokat és IoT alapú felügyeleti rendszereket használnak együtt. Ezek a rendszerek lehetővé teszik az oxigén pontosan akkor történő szállítását, amikor szükség van rá, szinte varázslatos módon. A technológia annyira pontos, hogy a hibák mindössze egyszer fordulnak elő ezer szállításból. A betegek így pontosan időben megkapják, amire szükségük van, miközben a kórházak pénzt takaríthatnak meg és csökkenthetik az elpazarlást.

A legtöbb modern kórházban megtalálható három alapvető rendszer. Először is, ott van a központi oxigénellátó rendszer, amely legalább 90 százalékos tisztaságú oxigént szolgáltat az egész intézményben. Ezután következik a központi szívórendszer, amely a köpet és műtéti folyadék hulladékok eltávolítását végzi negatív nyomás segítségével. Végül, a sűrített levegő rendszerek létfontosságú orvosi berendezéseket működtetnek, mint például lélegeztetőgépek és altatógépek. Az aktuális számok segítenek megérteni, mekkora mennyiségű munkát végeznek ezek a rendszerek. A harmadik kategóriájú kórházak általában naponta több mint 5000 köbméter oxigént használnak el. Ennek szemléltetésére, ez a mennyiség körülbelül két szabvány méretű úszómedencét teljesen megtöltené.

Kulcstechnológia: hogyan „kinyerni” a levegő lényegét a PSA oxigéngenerátor segítségével

Négy lépéses elválasztási technika: átalakulás a levegőből orvosi oxigénné

Molekuláris szűrősniper-harc: A nitrogénmolekulákat (3,64 Å) a zeolit mikroporai befogják, míg az oxigénmolekulák (3,46 Å) áthatolnak és kiáramlanak.
Aszeptikus védelmi vonal: A sterilizáló membrán a baktériumok 99,99%-át visszatartja, megelőzve légúti fertőzéseket.
• Biztonsági redundancia tervezés: Háromszoros biztosítás oxigénellátás megszakadása nélkül

Hatékonysági összecsapás: Miért veri le a PSA oxigén koncentrátor a folyékony oxigént/acélpalackokat?

Az kifizetődő, ha összehasonlítjuk különböző oxigénellátási lehetőségek gazdaságosságát. A PSA-s oxigéngenerátorok esetében az áramfogyasztás körülbelül 1,2 jüan köbméterenként. A folyékony oxigénes rendszerek lényegesen magasabb kezdeti költséggel járnak, körülbelül 3,2 jüan köbméterenként, emellett szükség van napi üzemeltetésre és karbantartásra jogosított személyzetre is. A hagyományos gázpalackok (a 40 literesek) általában körülbelül 25 jüanba kerülnek Csangsában, de valójában a legtöbb ember csak a tartalmuknak kb. 70%-át használja fel, mivel senki nem akar a maradék nyomással foglalkozni, így azt eldobják. Érdemes megjegyezni, hogy ezek a számok a projekt konkrét követelményeitől függően változhatnak az árkorlátok tekintetében.

Klinikai csatatér: Élettartam az ICU-tól a magashegyi kihelyezett egységekig

Intenzív Gondozási Osztály (ICU)
ECMO oxigénellátás: Az oxigéntermelő rendszer 99,5%-os tisztaságú oxigént biztosít a membrántüdő számára, csökkentve a vér fertőződésének kockázatát;
Koraszülött inkubátor: Nedves állandó hőmérsékletű oxigén (33 °C ± 1 °C, 60% páratartalom) védi a csecsemők tüdőhólyagocskáit.

A magashegyi első ellátás egyedi kihívásokkal jár, különösen akkor, amikor a magasság eléri a kb. 5000 métert, ahol jelentősen csökken az oxigénszint. Az ilyen területeken található állomások rendszerint rendelkeznek különleges PSA-oxigénkoncentrátort, amelyet a ritka levegő körülményeire terveztek. Ezek az eszközök lenyűgöző módon 90%-os oxigénkoncentrációt tartanak fenn, miközben a hagyományos felszerelések alig jutnak el 70%-os szintig. A mobil elsősegélynyújtáshoz kifejlesztettek járműre szerelhető oxigénrendszert is, amely alkalmas a lélegzetelő segítésére egyszerre kb. 30 percig. A pusztító Wen-Csuan földrengés során éppen ilyen hordozható rendszer játszott döntő szerepet körülbelül 100 személy megmentésében, akik egyébként hegyi betegség vagy oxigénhiány miatti egyéb szövődmények következtében elhunytak volna.

Műtői „oxigénvihar”

• Nyitott mellkasi műtét: a pillanatnyi oxigénigény eléri a 100 l/perc-et, folyékony oxigéntároló tartállyal és PSA-vel történő kettős ellátással;
Lézeres műtét: nagy tisztaságú oxigén segíti a lézerkést, 0,5%-nál kisebb hibával, elkerülve a szöveti égéseket.

A kórházi felhasználásra szánt oxigénrendszerek kriogén technikákat és molekulaszita technológiát kombinálnak, amelyeket intelligens IoT-figyelőrendszer kapcsol össze a betegellátás érdekében. Ezek a rendszerek általában három külön oxigénforrást alkalmaznak tartalék megoldásként, így biztosítva a folyamatos ellátást meghibásodás esetén is. Egy kritikus alkatrész a 0,22 mikrométeres szűrő, amely megakadályozza, hogy káros szennyeződések jussanak el a betegekhez. Három kulcsfontosságú teljesítménymutatót érdemes figyelembe venni ezeknek a rendszereknek az értékelésekor: elsőként az oxigénkoncentráció legalább 90%-os maradása szükséges; másodszor az üzemeltetési nyomásnak 8 atmoszféra alatt kell lennie; harmadszor pedig a hibákat már 0,1 másodpercen belül észlelni és kezelni kell a komplikációk elkerülése érdekében.